Reménykedtem, de hiába….!

Hát, ez sajnos nem fog menni! Nem fog menni, mert szakszervezetünket ismét megpróbálják olyan vizekre terelni, mely vizeken egyértelműen elsüllyednek a munkavállalók hajói, érdekei! És ebbe nem vagyok hajlandó belemenni!

 

 

A Tüke Busznál – minden más híresztelés ellenére – már tavaly megkezdődtek a bértárgyalások, aminek előre tudni lehetett az eredményét. Mint az utóbbi években mindig, meg kellett várni a költségvetés elfogadását, amire a törvényi előírások miatt volt -, van szükség. Nem akarom ezt részletezni, megtettem ezt korábban többször is. Ez év februárjában leváltották a régi vezetést, új vezető jelent meg a cég élén. Neki ezt a céget meg kellett ismerni, fel kellett mérni a helyzetünket, mindenféle szempontból. Közben tombolt a Covid-járvány, aminek a gazdasági hatásait az egész világ megszenvedte, így sajnos városunk is. És így telt el fél évnél kicsit több idő. Nem történt semmi! Illetve az, hogy nagyon sok munkahely bezárt, köztük sok olyan cég, ami autóbusz vezetőket foglalkoztatott. Ezért nagyon sok sofőr elveszítette a munkahelyét. A Tüke Busz viszont nem küldött el senkit, ha kevesebb fizetést is, de kifizetett és befizette a közterheket a dolgozók után!

Érdekes információk láttak napvilágot a vezetéssel kapcsolatban is, ment a sugdolózás a dolgozók között. Jelesül az, hogy a SZAKSZ-hoz közelálló egyik személy régről ismeri az új vezetőt és megegyeztek, hogy addig nem csinálnak semmit, amíg nem lesz új vezérigazgató. A SZAKSZ tagjai közül páran nem is veszik jó néven ezt az állítólagos megállapodást, azt suttogják, el lettek árulva. Bár tagadják a megállapodás létét, az furcsa, – mondta el az egyik tagjuk – hogy az előző évekkel ellentétben a SZAKSZ még a hangját sem igazán hallatta, ezért biztosra veszi a megállapodás létét. Én inkább úgy gondolom, hogy a SZAKSZ megértette azt az eljárást, amit az FDSZ már sok év óta képvisel és elfogadja azt. Nem is nagyon tehet mást, hiszen eddig rendre kudarcot vallottak a “megmozdulásaik”!

Mivel sok idő eltelt és nem történt semmi, úgy gondoltam, félreteszem az “észérveimet” és megkeresem a SZAKSZ képviselőjét, megbeszélve azt hogy tudnánk együttműködni a dolgozók érdekében? Tettem ezt annak ellenére, hogy tagjaik közül jó páran valótlan állításokkal, félrevezető információkkal próbálták – próbálják – szervezetünket megsemmisíteni. (Az egyik nyíltan becsületsértett az egyik média felületén, amiért be fogom perelni sérelemdíjért. Nekem lesz béremelésem. Mivel név nélkül is beazonosítható vagyok, ezért az ügyvédek szerint nem kérdés a végeredmény.) Eddig ez nem sikerült és sokan rájöttek arra, hogy bizony amit nekik mondtak, az nem mindig fedi a valóságot, ígérgetés – pár ember megfogalmazása szerint – átverés volt. De a dolgozók érdekében megpróbáltam az összefogást!

Július elején megbeszélést folytattam Raposa Gáborral, akivel el is készítettünk egy közös nyilatkozatot, miszerint a két szervezet összefog és közösen képviseljük a dolgozókat. A megállapodást megszövegeztük és aláírásra ki is nyomtattam azt. Aláírás helyett Raposa közölte, hogy ezt egyeztetnie kell Dobi Istvánnal, ő így nem írhatja alá. Azóta eltelt egy hónap…!

Majd július 27-én folytatódtak – nem elkezdődtek – a bértárgyalások, amin az Igazgatóság Elnöke elmondta, hogy jelenleg nincs forrás a béremelésre, dolgoznak azon, hogy az megteremtődjön. Időt kért szeptember közepéig, hogy a tulajdonost tájékoztathassa a helyzetről. Nem örültünk neki, de természetesen beleegyeztünk. Majd a SZAKSZ elmondta, ha nem lesz megállapodás, akkor felméri a sztrájkhajlandóságot és sztrájkot kezdeményez, kérte az FDSZ támogatását is. Ekkor a bértárgyalás befejeződött és magunkra maradtunk, megbeszélni az együttműködés lehetséges formáit.

Mi a sztrájk lehetőségét azonnal elvetettük, az eddigi indokainkra hivatkozva. A mai jogszabályi környezetben egy sztrájkot megtartani nagyon nehéz, ráadásul ha sikerülne is megegyezni a forgatókönyben, akkor a végrehajtása olyan munkavállalói fegyelmet követelne meg, aminek a betartása véleményem szerint gyakorlatilag lehetetlen. Nagyon hamar jogszerűtlenné válna a sztrájk (pontatlan menetrend sofőrhibából, stb.) és csak lejáratnánk magunkat. Mi első körben a békés demonstráció mellett tettük le a voksunkat, amit a SZAKSZ elfogadott!  Javasoltuk továbbá azt, első körben a garantált bérminimumra történő átállást szorgalmazzuk, mert annak elérésére látunk lehetőséget. Javasoltuk  azt is, hogy annak elérésekor ne zárjuk le a tárgyalásokat, hanem folytassuk tovább, akár a “lojalitási pénz” kérdésével, akár más bérelemekkel is. A SZAKSZ ezt a javaslatomat is elfogadta és úgy álltunk fel az asztaltól, hogy megfogalmazzák a közös nyilatkozatunkat és annak a szellemében fogunk tovább dolgozni. Meg is fogalmazták, nem is találtam benne kivetni valót! Csakhogy!

A SZAKSZ a honlapján már csúsztatásokkal adja tovább az elhangzottakat! Ott már visszacsempészték a “sztrájk” lehetőségét, de ügyesen nem említve az FDSZ szerepét. Viszont egy aláírt “együttműködési nyilatkozat” birtokában nem lenne nehéz úgy beállítani a helyzetet, hogy az FDSZ is támogatja a sztrájkot. És az elmúlt idők – általam jól dokumentált – eseményei bizonyítják, hogy a “csúsztatás”, mint retorikai elem nem idegen a SZAKSZ háza táján.

Tisztelt Munkavállalók!

A Független Demokratikus Szakszervezet ezek után is egyedül kénytelen megoldani az előtte álló feladatokat. Nem lepett meg nagyon a SZAKSZ magatartása, megszoktam. De többet nem követem el azt a hibát, hogy összefogást kezdeményezek irányukba, nem szeretném újra átveretni magamat, a tagokat. Álláspontunk szerint a béremelés nem kérdés, annak valamilyen módon meg kell valósulnia. Úgy gondoljuk, hogy a garantált bérminimumot  meg kell kapni a gépkocsivezetőknek és rendezni kell ezzel összhangban az egyéb állomány bérét is. Elő kell vezetni olyan bérelemeket, mely a teljesítményt díjazza a sofőröknél, ami az elvégzett munkát értékeli.  Ezek után a tárgyalóasztal mellett folytatjuk, nem vagyunk hajlandóak hivatalosan a SZAKSZ mellett állástfoglalni. A sztrájkban egyértelműen nem veszünk részt, nem kívánunk egy esetleges bukott per részesei lenni, nem beszélve egy esetleges bukott sztrájk résztvevőinek a sorában megjelenni, akár kártérítés-fizetési kötelezettséggel! Egyenlőre folytatni fogjuk az érvelést, a tárgyalást, hiszen az elszabadult infláció, a fizetések lemaradása károsan hathat a közösségi közlekedésre városunkban is. Ez biztosan nem a város érdeke és meggyőződésem, hogy szeptember közepéig mindent megtesznek azért, hogy a dolgozók többet vihessenek haza!

 

 

Hofekker Ferenc

 

 

 

 

Leave a Reply